9. fejezet - Az utazás

Már alig vártuk ezt a napot. Egy lakás. Három barátnő. Másfél hónap. Alig tudtuk elhinni, hogy holnap már a vonaton ülünk és meg sem állunk a szigetország fővárosáig. Bár a dolgok közben máshogy alakultak, mint mikor az egészet elterveztük,de ennek ellenére nem adjuk fel eredeti célunkat: meghódítjuk az országot.

Roni egyre több időt töltött Gerivel, Eszter és Donát is sűrűn voltak együtt. Ez lesz a legnehezebb, hogy együtt maradjanak ilyen nagy távolság ellenére is. Nekem jóval könnyebb dolgom volt. Nekem csak a szüleim miatt kellett aggódjak és nem kellett a hűségükkel vívódjak, hisz’ ők a családom. A pasi hiány ebben az esetben nem jött rosszul. Már rég a vonaton ültem, mikor a többiek még búcsúzkodtak. Ez van! Ábel adott egy plüssállatot, hogy legalább az vigyázzon rám, ha ő nincs ott. Öcsém mindig a védelmezőt játszotta. Mikor 5 éves volt azt mondta: ő a sárkány és én a királylány. A hercegnek pedig vele kell megküzdenie, ha engem akar. Imádtam őt, de utáltam búcsúzkodni. Mindig gyorsan lerendeztem. De ez az egész családomra jellemző volt.

Anitáék is kikísérek minket. Marci formáját hozva futott a vonat után, mikor végre elindultunk. Puszikat küldött, kendőt lebegtetett. Tipikus! A kezdeti kedvtelenség és szomorúság, ahogy közeledtünk egyre inkább feloszlott. Már régóta vártunk erre az utazásra. Terveztünk, számoltunk, de nem is gondoltunk arra, hogy végül ilyen nehéz lesz. Féltünk, hiszen teljesen új környezetbe kerülünk. És másfél hónapig csak egymásra vagyunk utalva, Még soha nem volt ilyen. Vagy Geri volt a közelben, vagy Anitáék, vagy egy barát, egy családtag. Soha nem voltunk még csak mi hárman.
- Nekem már most hiányzik! Nem hiszem el! Gondoltátok volna 2 hónapja?! – tört ki Roni.
- Nem, de azt se nagyon, hogy itt leszünk! – próbáltam inkább az utazásra terelni gondolataikat.
- De most komolyan? Azt se gondoltam, hogy Eszter is összejön valakivel még Ádám után.
- Én se gondoltam, hogy Ádám után kell majd valaki. De szerencsére nyitott maradtam. – és egy széles vigyorral felém fordultak. Tudtam mire céloznak.
- És akkor mi van? Nem érezheti valaki egyedül is jól magát? – nem nagyon akartam erről beszélni. A pasi téma mindig is érzékeny pontom volt.
- Te soha nem akarsz beszélni Róla. Akkor mi sem fogunk beszélni róluk. – fenyegetőzött Roni.
- Másfél hónap… Nem hallok a fiúkról… Akkor ezt megbeszéltük! – kacsintottam rájuk.
- Ne csináld már! Soha semmit nem mondasz…
- Nem akarok most ezen gondolkozni. – vágtam közbe. Próbáltam lezárni ezt a beszélgetést. –Szóval van egy térképünk, ahol minden fontosabb pont be van jelölve. Eszter téged a Cambridge Street sarkánál fognak reggelente felvenni. – mutattam neki a térképen. – Roni neked velem kell majd jönnöd a Hide Parkhoz. Onnan indulsz majd tovább!
- Oké! De hol van a Cambridge Street és a Hide Park? – Kérdezte Eszter, aki megint csak túl aggódott mindent.
- A Cam Streeten van a lakásunk. A Hide Park kb 15 perc séta! Legalábbis unokatesód szerint.
- Te beszéltél unokatesómmal? – döbbenten nézett rám.
- Igen. Mielőtt kiment volna Amerikába. Megmondtam, hogy mindent elintézek, nem? – Eszter nagybátyja talált nekünk munkát és a lakást is ők intézték. Mindent lebeszéltem velük. Velem tartották a kapcsolatot. Így én tudtam minden részletet.
Eszter egy utazási irodában lesz majd. Roni egy múzeumban fog tárlat vezetést tartani. Én pedig egész nap a várost járom majd. Persze buszon és közben bemutatom a turistáknak London nevezetességeit. Már most izgalmasnak tűnik. Mindannyian azt fogjuk csinálni, amit igazán szeretnénk. A nyelvet is tudjuk gyakorolni, dolgozunk és még nyaralunk is. És mindezt egy időben és egy helyen.
- Tényleg mindent elintéztél! – mondta Roni, mikor átnyújtottam a kulcsokat nekik.
- És a lakáshoz közel van egy bolt és egy pub is. Erről is gondoskodtam! – próbáltam a végét viccesre venni, de a csodálkozás és az öröm egyszerre ült ki arcukra és úgy tűnt teljesen odafagyott.
- Rendben. Most, hogy minden meg van, beszélhetünk végre… - furcsán felvitte a hangsúlyt, mellyel egyértelművé tette, hogy a pasi téma jön újra.
- Oké elég volt! Nem vagyok hajlandó beszélni Róla! Te is tudod!
És jött a felmentő sereg a kalauz személyében. Ennyire még nem örültem neki. Mindent rendben talált és szerencsére sikerült a többiek gondolatát is elterelni.

Az utazás többi részét átaludtuk. Később igazán megbántuk, de eléggé fárasztó volt. Lelkesen, sok reménnyel közeledtünk nyarunk legnagyobb eseményéhez. Sokáig csak fesztiválokból állt a szünetünk, de most, az egyetem előtt még egy nagy kalandot szerettünk volna. Hát ez mindenképpen az lesz. És végre elértük az esős ország partjait. Végre itt vagyunk.