Bonyodalmak

Itt a hatodik. Ismét csak rövidebb lett, de igyekszem hosszabakat írni.

Meglepődve tapasztaltuk, hogy Donát milyen könnyen beilleszkedett közénk. Meg tudtuk, hogy állatorvosnak készül és azt is, hogy már régóta ismerték egymást, csak hosszú ideig nem találkoztak Eszterrel.

Minden jól ment egészen addig, míg elő nem került a vodkás üveg. Roni és Gergő szépen eláztak. Ezzel kezdődött a probléma. Neki álltak táncolni vagy legalábbis valami hasonló dolgot. Kívülről inkább volt ijesztő, mint vicces. Majd Gergő megtette. Közelebb húzta magához Ronit és megpróbálta kimutatni érzéseit egy csók formájában. De Roni nem volt elég részeg hozzá.
- Mi a fene ütött beléd?? Te nem vagy százas! - mi csak néztünk rá értetlenül. Még soha nem láttuk így kiakadni. Kirohant a kocsihoz, én meg utána.
- Hé, Roni! Várj!
- Nem! Hagyj békén! Hazamegyek!
- De nálam van a kulcs! Beszéljük meg!
- Nem. Megyek gyalog!!
Alig értem utol, olyan gyorsan szedte lábait. Nem értettem mitől akadt ki ennyire.

- Várj már! Hazaviszlek!!
- Tudod mi a baj?? – tudtam, hogy el fogja mondani. – Tudom, hogy tetszem neki. Egy bulin elmondta, de nem emlékszik rá.
- Tényleg?? – próbáltam nem mutatni, hogy én is tudtam róla.
- Tudom, hogy neked is elmondta. Ezt is mondta. De… Nem akartam… Nem akartam tudomásul venni. – eddig bírta sírás nélkül. Zokogva ült le a buszmegállóba, amit közben elértünk.
- Nem tudom, mit mondhatnék!! Már régóta szeret, de nem tudta, hogy mondja el! Mindig közbe jött valaki vagy valami! Ő próbálkozott!
- Tudom. mindig is tudtam! És én is… - nagy levegőt vett, mintha csak késleltetni akarná a beismerést. – Én is többet érzek iránta egyszerű barátságnál! De félek!
- Mitől félsz? Nagyon is kedvelitek egymást! Egy próbát nem ér meg??
- Nem, ha a barátságunk sem éli túl ezt az egészet!
- Ezt kettőtöknek kell megbeszélni! Menjünk vissza! Aztán majd meglátjátok, hogyan tovább!
Nagy nehezen megindultunk vissza Eszterékhez. Ők is megpróbáltak beszélni Gergővel, de jóval kevesebb sikerrel jártak. Mire visszaértünk már hazament. Így ott maradtunk egy szerelmes, de csalódott lánnyal, aki lehet egyszerre vesztette el a szerelmét és barátját.

Az új pasi

Itt az ötödik rész. Remélem tetszeni fog! Oldalt pedig a kép Az új pasiról!!

Végül mi is bementünk. Féltem Gergő reakciójától, de még inkább az idegentől. Ki lehet ő? Tényleg Eszterrel akar lenni vagy ez egy újabb szélhámos? Miért nem mesélt eddig róla? Lehet, hogy félti tőlünk? Számtalan kérdés bujkált fejemben, de mintha egy tornádó érte volna őket eloszlottak fejemben, ahogy rájuk néztem! Ahogy egymás szemébe néztek… Sugárzott róluk, hogy egymásnak lettek teremtve. Az új fiú óvatosan méregetett minket. Majd újra Eszterre nézett és látszott, hogy mindig is őt kereste, ő az, aki mellett teljes egésznek érezheti magát.

- Szóval, ők Réka és Gergő! Ő pedig itt – nagy levegőt vett, mintha az is örömmel töltené el, ha csak a nevét kimondja. – Donát!
- Sziasztok! Örülök, hogy találkoztunk végre! - az utolsó szót érdekesen kihangsúlyozta. Elég furán hangzott. – Eszter rengeteget mesélt rólatok!
- Remélem csupa jót, különben… - köszöntötte Geri egy kézfogással.
- Miért?? Tudnék rosszat mondnani?? – és pajkos mosoly húzodott Eszter szájára.
Én még mindig nem tudtam megszólalni a „látható” érzelmektől. Letaglózott. Nem értettem, hogy tud ennyire szeretni valaki. És még csak 1 hónapja találkoztak. Nem akartam hinni a szememnek. Féltettem Esztert egy újabb csalódástól. Reméltem nem én okozom végül.
- Szia! Donát vagyok! Valami baj van? – sikerült végre kizökkentenie mélázásomból.
- Nem, dehogy is! Minden a legnagyobb rendben! – mosolyt erőltettem arcomra. Nem ment valami könnyen. – Réka vagyok!
- Igen, sejtettem! Csak te maradtál!
Körbe néztem és mindenki engem figyelt. Gergő még mindig mellettem állt elképedt arccal. Jobban ismert, mint gondoltam.
- Réka beszélhetnénk egy fél percet!! – hívott félre Geri. Mielőtt megszólalhattam volna már belém is karolt és arrébb húzott! – Mi a fene van veled?? Erőltett mosoly?? Háromszor is köszönt, te meg csak álltál ott!! Mi van veled??
- Nem tudom!! Megijedtem!! Te is láttad, hogy néztek egymásra?
- Igen! Szereti! És Eszter is! Nézz rájuk! – megfordultam, hogy lássam őket. Donát épp egy hatalmas puszit nyomott Eszter homlokára, majd átölelte.
- Tudom és épp ez a baj. 1 hónapja ismeri. Nem lehet ilyen biztos benne.
- De igen. Na most akkor ki akadékoskodik?? – összekócolta hajamat és megölelt. Ez kellett most, hogy ráébresszen bíznom kell benne, bennük.
Visszamentünk a mi, újabb taggal bővült kis bandánkhoz. A tanulásból nem lett semmi végül, de megismertük Eszter szívének legújabb, s talán végső hercegét!!

Még mindig együtt

Itt a negyedik fejezet! Remélem ez is tetszeni fog! A kommenteket örömmel várom!

Teljesen szét voltam esve vasárnap reggel. 3-ig beszélgettünk és még így is nehezen tudtam elaludni. Két hét. Ennyi volt az érettségiig. Úgy éreztem nem tudok semmit. Mintha azáltal, hogy egyre többet tanulok, olvasgatok, csak kiszorítom a fejemből az előzőeket. Szerencsére ilyenkor jött Roni és feltett egy mentő kérdést, amire tudhattam a választ, így sikerült megnyugodnom. Hát ma is ez lesz. Beszélgetünk, tanulgatunk, sétálgatunk. Mintha egy szokványos vasárnap lenne. Két órára beszéltük meg.
Én voltam az egyetlen, aki megkapta kocsit! Így én szedtem össze a többiket! Egy kisebb túra volt! Elmentem Roniért Zircre, majd Veszprém felé vettük az irány t végül Geri . Kettőre meg is érkeztünk. Ekkor jött a fekete leves.

-Sziasztok!! Azt hittem soha nem értek ide! Tűkön ülve vártunk titeket! – furcsa nagy mosoly húzodott Eszter arcára.
-Mi ez a királyi többes??- tértem rögtön a lényegre.
-Hát… Még nem meséltem nektek, de… Emlékeztek, hogy voltam anyuékkal Pesten?? – egyöntetűen bólogattunk- Hát… Ott talákoztam valakivel! Anya barátnőjének a fia. És meghívták hozzánk őket is a ballagásra!
-Majd én elbeszélgetek vele! - Gergőből előbújt a védelmező medve.
-Nem kell!! Hidd el nagyon aranyos! Ti is kedvelni fogjátok!
Gergőnek már vérben forogtak a szemei. Mindig nehezen viselte ha nem ő volt az egyetlen férfi a társaságban. Gyakran jogosan volt igaza! Ő volt a védőpajzsunk. Roni számtalanszor kérte az átvilágítást tőle.
-Gergő! Nem kérdezhetsz semmit! - próbáltam a fenyegetőzéssel, de hiába – Lányok egy kicsit beszélhetnék vele! Benn találkozunk!

Rögtön rájöttek mi a célom, így magunkra hagytak minket.
-Gergő, tudod, hogy Ádám óta Eszter nem tud megbízni, de még csak megnyílna sem senkinek! Adj a srácnak egy esélyt!! Egyébként se ismered még!
-Jó! De csak miattad… Egy rossz mozdulat, pillantás….
-És nem csinálsz semmit! Különben….
-Különben??? Most zsarolsz????
-Csak egy kicsit a jó cél érdekében!! De tudod, hogy úgy sem teszem meg!!
-Tudom! Na menjünk! Lássuk azt a medvét!!!

Tudtam, hogy Eszternek jól esne, ha mellette állnánk. Ádámmal két évig voltak együtt, mikor kiderült, hogy volt egy másik barátnője is egy időben vele. Azóta nincs kibékülve a férfiakkal. Egyedül Gergő volt a biztos férfi számára.

A ballagás

REmélem tetszenek a fejezetek! Itt jön a harmadik! Igyekszem a többivel is!!




Nem büszkélkedhettem túl nagy családdal, de mind jól ismertük egymást. Anyunak és apunak is csak egy testvére volt. Mindenhol 2 gyerek. Én voltam a legidősebb. Öcsém pedig a legfiatalabb. 9 év volt köztünk. Nem tudom anyuék miért vártak ennyit, de megérte, ha öcsémre gondolok. Ábel tökéletes ellentétem, tipikus anyuci-kisfia. A kérdés az, hogy meddig álcázza magát! És ritkaság számba megy a fiúk körében, de szeret olvasni. 11 éves és falja a könyveket. Mindemellett a kockaság sem hiányozhat az életéből. Hát így alig huszan várták életem egy meghatározó napját. Otthon tartottuk az ebédet, amire anyu és Betti (anya húga), valamint apa nővére, Kriszta és persze a két elszánt nagyi már vagy egy hete készülnek. Volt kb 20 menü, amit minden nap megváltoztattak. Legkevésbé apuék bírták. De hősiesen állták a támadásokat. Így vágtunk végül a május 1-jének. Ki félve, ki boldogsággal telve, ki büszkeséggel körbefonva!
A ballagás 9 órakor kezdődött. Az osztálytermekből vonultunk ki a megszokott úton, mégis teljesen más volt. Éreztük a pillanat, a percek elmúlásának mértékét. Eszter, bár még ki sem értünk a suliból, de a könnyei már potyogtak. Gergő vigasztalása csak még inkább sírásra sarkalták. Mire kiértünk a kosárpályára sikerült megnyugtatni. De ahogy Roni mellénk került vörös-könnyes szemeivel, újra vége lett nyugalmának. Én soha nem volt érzékeny típus, de most nekem is küzdenem kellett az érzéseim elfojtásáért.
A műsor igazán méltóra sikerült az alkalomhoz. Anya húga fel is vette kamerával, hogy bármikor meg tudjuk nézni. Majd visszamentünk mi négyen az osztályterembe egy utolsó búcsúzóra.
10 perce álltunk terem közepén, míg végre Gergő törte meg.
-Hogyan tovább??
-Ne kezd, kérlek! Most nyugodtam le!! – vágott vissza Eszter.
-De most komolyan! Ennyi! 4 év és most… Itt állunk, de… -látszott, hogy a könnyeivel küszköd- Azért néha hívjatok fel!
-Oh, te kis butus!! Holnap találkozunk Roniéknál! Két hét múlva együtt szenvedünk a szóbelin! Majd augusztus közepén jössz utánunk Angliába! Mi kell még!! – igyekeztem kicsit jobb kedvet vinni a pillanatba.
-Vigyázz, London! Jövünk!! – egyszerre kiabáltuk Ronival. Néha olyan, mintha olvasnánk egymás gondolatait.
-Igazatok van! Majd rágódunk Anglia után azon, hogy mi lesz később! Addig is majd írunk neked, Geri! Ne ess kétségbe!! – mondta Eszter, igencsak meglepve a társaságunkat. Ő volt mindig is a negatív oldal. De kivételesen komolyan is gondolta.
-Hát jó! Akkor Holnap nálunk! – és mindannyiunkat átölelve hatalmas puszit nyomott le nekünk!
Ez volt a zárszó. Végül együtt hagytuk el az épület falait. Együtt. Ahogy mindig is maradni akartunk. Ahol megtaláltuk a számunkra legnagyobb kincset: a mindent túlélő barátságot.

Kiváló szerkesztő díj

Hát köszönöm szépen!! Ez a második díj amit kapok a blogolás folyyamán! Van egy másik blogom, ahol szintén kaptam egy díjat! (http://breeco.blogol.hu/)

1. Kedvenc filmem a P.S. I love you!
2. Imádom a focit!
3. Kedvelm Paolo Nutini zenéjét!
4. épp egy indiai filmet nézek.
5. Mindenem a családom.
6. Legjobbarátnőmet a gimiben ismertem meg és ezentúl kb 150 km-re lesz tőlem. :(
7. Nem nagyon rajongok a közösségi oldalakért!

Akiknek tovább adom:

http://ajovoszerelme-bynesszi.blogspot.com/

Hát bocsi,de nem rég küldtem tovább egy hasonló díjat így csak ez jutott eszembe!!
Szóval Köszönöm Gitka!!

Az utolsó napok

Mindenki az érettségivel volt elfoglalva. Bárki jött be hozzánk előhozta, annak ellenére, hogy semmi kedvünk nem volt beszélni róla. Nem tudtuk mi magunk sem eldönteni, hogy félnünk kellene, hogy semmit nem tudunk vagy ellenkezőleg! A semmit tudók nyugalmával indulni a vizsgáknak! Egy dolog volt, amiben biztosak voltunk! Túl akartunk lenni az egész huzavonán.

Hármunknak pedig konkrét elképzelésünk volt a nyárra. Lehetőséget kaptunk, hogy egy hónapot kint dolgozhassunk Angliában. Roni nagybátyja 10 éve költözött ki. Egy múzeumban dolgozik idegenvezetőként. Az egyik barátjának van egy turisztikai cége, ahová magyarul és angolul beszélő emberkéket keresnek idegenvezetés céljából. Mint később kiderült London nevezetességeit kell bemutatnunk egy busz tetejéről a magyar turistáknak. Találtak nekünk egy olcsó és jó fekvésű lakást London külvárosában. Alig vártuk már az utazást. De szüleinknek komoly feltételeik voltak. Az egész az érettségitől függött. Hát még tőlük is ezt hallgathattuk!

Zöldnapunk vagy más néven bolond ballagásunk nagyon jól sikerült. Tanáraink se úszták meg a mi napunkat. Először is csak énekléssel lehetett bejutni az épületbe. Egy kivétel volt: az igazgatónk. Nem biztos, hogy jó szemmel nézte volna. WC-papírba csavart autók, fogkrémes ajtókilincsek, körjáték az udvaron és hasonló bolondos dolgok, amikkel a gyermek énünknek utoljára búcsút intettünk.
És a ballagás. Roni osztályfőnökünkkel ballagott, így nem kellett választanunk ki keressen másik párt. Eszter és Gergő álltak a jobbomon és kísértek végig utoljára az iskolában. Gergő volt, ami személyes védelmezőnk. Olyan volt nekünk, mint egy idősebb testvér. Ha nem nézzük azt a tényt, hogy csak Roni volt nála fiatalabb. Bármikor számíthattunk rá. Néha jobban megértett minket, mint mi saját magunkat. Ő már pontosan tudta mit akar az életben. SOTE-ra készült gyermekorvos akart lenni. Semmi sem tudta eltántorítani céljától. Mindannyian tudtok, hogy felveszik. Biológiából és kémiából is emelt szinten érettségizett. Néha komolyan nem tudtuk, hova tenni a céltudatosságát. De pont így szerettük. Volt valami, amit csak én tudtam róla. egy titok, amit nem osztott meg mással. Így kicsit még közelebb éreztem magamhoz. Roni volt álmai netovábbja. Próbálta többször is megmondani neki, de végül soha nem volt alkalmas. Mindig közbe jött valami vagy éppen valaki.

Nehéz elszakadni tőlük,de a nyár egy részét legalább együtt töltjük majd.

Mindenek előtt...

Egy hideg pénteki nap volt. Az eső, éreztük bármelyik percben megérkezhet! Kollégium ajtaja még zárva volt. Várnunk kellett a nevelőre. Már megszoktuk. Hónapok óta ez megy, mióta elhagyta a felesége. Kész szappanopera! Elment egy tanulmányútra a hegyekbe, de sajnos az időjárás úgy hozta, hogy korábban kellett hazajönniük. Miért nem lehet esőben madarakat vizsgálni? Hát hazajöttek. A feleség mit sem sejtve az egész időjárásról, éppen újdonsült barátjával vizsgált egészem más dolgokat, igen mélyen! Mély nyomot is hagyott tanárunkban. Azóta szétcsúszott az élete. Ezért vártunk most 20 percet a portánál. Nagy nehezen megérkezett. Már messziről lehetett érezni a nikotin szagát és a pörkölt kávéét. Tudtuk, hogy jön.

-Lányok, jó reggelt! Ilyen korán megint? Kellemetlen időnk van! Szép napot!

Köszönni nem volt időnk, olyan gyorsan jött és ment. Kiismerte magát az épület falai között. Ez lett otthona, mi pedig, gyakorlatilag, a családja.

Alig, hogy kiértünk a koleszből elkezdett esni. Már csak ez hiányzott. Ez a nap egyébként is nehéz volt. Ezen a napon ért véget középiskolai tanulmányunk! Másnap bolond ballagás és vége!

Hogy mi fog leginkább hiányozni? A barátok. A négy év alatt szinte egy családdá fonódtunk össze. Roni, Eszter és én. Amikor csak lehetett együtt voltunk. Pedig annyira különbözünk egymástól. Roni, mint egy 12 éves. Fanatikusan tud rajongani akármelyik színész után. Néha túlzásba is esik, de pont így szeretjük. Kicsit önfejű, kicsit akaratos, de bármi van, rá lehet számítani. És ott van Eszter. A divat az ő asztala. Ha csíkos, semmi több minta. Nagyon jó érzeke van az ízléses dolgokhoz. A különbségek ellenére, mindig is megértettük egymást.

A suliban már pezsgett az élet. A folyosó nyüzsgött a fiataloktól, a büfé előtt már hosszú sor kígyózott. 30-an ültünk az osztályban. Megtépázva, nem vártuk az elkövetkező hetet. Valahol izgultunk, valahol féltünk. De egy dologban biztosak voltunk: Nem akarjuk elfelejteni az együtt töltött éveket. Na jó, természetesen nem mindenki volt így. A”nagy lányok” klikkje többet volt az orvosi rendelőben vagy a helyi kocsmában, mint az osztályteremben. Nekik nem hogy nem fogunk hiányozni, de minél előbb próbálnak majd elfelejteni mindent, ami ide köti őket. Hát jött az utolsó együtt töltött nap.

A kezdet...

Hello!

Gondoltam írok egy sztorit! Az ötlet még az érettségi előtt megfogalmazódott bennem, de csak most jutottam el odáig, hogy folytassam is valamilyen szinten! Majd barátnőm adta a kezdő lökést a dologhoz, hogy felkerüljön az oldalra, mivel ő is megosztotta a történetét!!

Hát az én történetem (az ővével ellentétben) egy hétköznapi lányról szól és nem szerepelnek benne sem tinisztárok, sem egyéb híres embrek! Ez pusztán egy történet. Történet egy lányról, aki a hétköznapi gondokkal és a szerelemmel küzd!!

Időről időre írom majd a sztorikat És várom a kommenteket!

Hát... Várom az érdeklődőket!