8. fejezet - "Akkor most mi van? "

Gondoltam meglepek minden kedves olvasómat! Gitka miattam nem tudta felrakni a következő fejezetét, szóval egy kicsit kárpótlás neki is. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! És valami pici jelet adjon mindenki, aki elolvasta a blog bejegyzést! Elég egy felkiáltó jel a chatbe! CSak lássam, hogy hányan olvassák! Előre is köszi!!


Két napja, hogy Geri és Roni megbeszélték a dolgokat. Nem mondtak semmit. Hogy végül mire juttotak? Még mi sem tudjuk. Egyszerűen nem lehet kihúzni belőlük. De tény, azóta megint együtt vagyunk. Mintha mi sem történt volna. Épp ez a fura az egészben. Valaminek csak változni kellett.

Anyuék elmentek a hétvégére egy kicsit kikapcsolódni. Ábelért Anita jött át. Anita az unokahúgom. mindig is jól kijöttünk egymással. Ábel gyakran ment vele és a barátjával kirándulni. Aztán nagybátyáméknál szoktak aludni. Imádnak sátorozni Anita öccsével, Zolikával. pont egy idős volt Ábellal. Épp rájuk vártunk Ábellel.
- Sziasztok!! Bocs a késésért! Az egész Marci hibája!! – Anita vágtatott be. Utána Marci nagy mosollyal.
- Ez nem teljesen igaz!! Sziasztok!! – Márton és Anita 4 éve vannak együtt. Ez így még nem is lenne fura, de ha azt nézzük, hogy Anita csak 18, Márton meg 20. Így már egy kicsit más.
- Azt hittem elfelejtettetek! – dobbantott nagyot Ábel és olyan dühös képet vágott, amilyent csak tud egy 11 éves.
- Téged?? Ne viccelj!! Nélküled nem is sátrazna Zolika. – Marci mindig is jól értett a gyerekek nyelvén. Ikerhúgai vannak az apja második házasságából. 2 évesek és teljesen el tudják varázsolni.
- Ajánlom is!! Akkor mehetünk! – Ábel már ment is a holmijáért. Alig lehetett utolérni, pedig Marci próbálkozott vele.
- Na mesélj! Most mi van??? – láttam Anitán, hogy valami nincs rendben.
- Egyszerűen az agyamra megy! Nem bírom tovább!! – tört ki belőle.
- Most mit csinált vagy inkább mit nem csinált Marci??
- Nem ő! Vele minden rendben! Sőt! Ennyire még nem szerettem. Anyám! Kiakaszt. Miért nem dolgozol a nyáron?? Nem gondolod, hogy majd fizetem a kiruccanásaitokat. Vagy Mártonék nyakán akarsz élni. Komolyan… Hogy lehet ilyen velem! – nem tudtam mit mondhatnék. szerencsére Pont végeztek a fiúk.
- Na, kész is vagytok?? – egyöntetűen bólogattak. Látszott rajtuk, hogy valami rosszban sántikálnak. – Mit csináltatok??
- Semmit! - Mondták szinte egyszerre, így még gyanakvóbbá téve engem!
- Akkor irány a főhadiszállás!! – és már kapta is a hátára öcsémet Marci.
- Na jó! Most már tényleg megyünk! Legközelebb befejezzük! Este jövünk!!
- Kikísérlek titeket!
Nyomtam két puszit újdonsült hajóskapitány öcsém arcára és megindultunk az autó felé. Majd Marci is követelte a sajátját. Olyan boci szemekkel nézett rám, hogy nem lehetett neki ellen állni.

Neki álltam sütögetni, meg átpakolni a nappalit. Nem gondoltunk semmi komolyra. Egy kis buli mielőtt kimennénk Angliába! Nem is leszünk sokan csak: Eszter, Roni, Geri, újdonsült barátunk: Donát és Anitáék. Elsőként Geri érkezett, mint mindig.
- Hello-bello!
- Na ezt most gyorsan hagyd abba! Geri, ez nem illik hozzád!!
- Jól van, na!! South Parkot néztem tegnap este!
- Már megint! Inkább segíts bepakolni a szobába!
Csináltam limonádét egy kis huncutsággal. Muffinok, pogácsák. És igen Geri hozott házi készítésű tortillát. Még egy rántottát sem tud normálisan megcsinálni, de ez egyszerűen fantasztikus.
Lassan szállingóztak a többiek. Eszter és Donát… Összenőttek. Nem lehet mást mondani arra, ami köztük történik. Majd Anitáék, Marci továbbra is hozta a formáját: a mindig vicces, bármiben poént találó, nagyra nőtt gyereket. És legvégül Roni. Mindig is szeretett késni egy-egy buliról, mondván: Így legalább mindenki tudja majd, hogy ki vagyok! És szeretett meglepetéseket is okozni.
- Oh, már mindenki itt van?! Nem is gondoltam volna. – és egyenesen leült Geri mellé.
- Szia! Milyen meglepő! Egyszer jöhetnél te pontosan! – vettem kicsit csípősebbre a hangvételt.
- Majd ha én csinálok bulit! – jelentette ki Roni szemöldökét emlegetve.
- Na, arra kíváncsi leszek!
Bementünk a nappaliba. Mindenki hozott valami kaját. Ez volt a búcsú estünk Anglia előtt. Szeptemberig lehet most voltunk utoljára együtt. Már egy órája beszélgettünk, mikor (végre) Eszter megkérdezte, amire már mind kíváncsiak voltunk.
- Na, akkor most mi van? Valamit mondhatnátok!
- Semmi. És veletek? – Roni próbálta terelni a témát, de Eszter nem hagyta magát.
- Jól meg vagyunk! De igazából nem válaszoltál a kérdésemre. Tehát…
- Tegnap elvittem vacsorázni. Másodszor! És minden nagyon jól ment! –vette át a szót Geri.
- És eddig miért nem mondtátok?! – mondtam dühöngést tettetve. Valójában mind nagyon örültünk, hiszen erre vágytak már egy ideje.
- Ez egy jó kérdés! Előbb vagy utóbb elmondtuk volna! – Roni próbálta tisztázni a helyzetet.
- Jobb lett volna előbb!! – csipkelődött Eszter.
- Oké, ezt is megbeszéltük! Akkor egy Activity-party! – elterelésnek is jó volt, mielőtt összevesznek.
Három csapatot alkottunk. Anitáékhoz csatlakozva mindenkit legyőztünk. Majd jött a kihagyhatatlan fiúk a lányok ellen, ahol ismét csak a mi kerültünk ki győztesnek. Donát jóvoltából megnéztünk egy horrort még lefekvés előtt. Legalábbis úgy indult, de a női fölénynek köszönhetően Szerelmünk lapjai lett belőle. Érdekes módon Marcinak tetszett egyedül a srácok közül. Hallgatta is egy darabig.

- Azt hiszem lassan elmegyünk! – állt fel a kanapéról Anita.
- Ne már! Még csak most kezdődik a buli! – győzködte Geri.
- Nem hiszem, hogy fél 5-kor kezdődne a buli! – Marci már kevésbé volt humoros.
- Már fél 5 van! Azt hiszem mi is megyünk! - csatlakozott Eszter is.
- Hát legyen! Geri, Roni maradtok még? – reméltem nem hagynak egyedül.
- Aha. Még egy kicsit! Kieszünk a vagyonodból és utána mehetünk! – Geri továbbra sem tűnt fáradtnak.
- Akkor menjünk! Anita, el tudnátok minket is vinni? – Eszternek tényleg mehetnékje volt.
- Persze! Összeszedjük a cuccunkat és mehetünk! – Marci már hozta is Anita táskáját.
Végül hárman maradtunk. Roniék nálunk aludtak. Az este nagyon jól sikerült. Olyan emléket jelent ez az este, amit magunkkal tudunk vinni nem csak Angliában, hanem egész életünkben.