10. fejezet - Az új otthon

Cambridge Street 66. Ez az új címünk. Egy lakás a másodikon, alattunk egy antikvárium volt. Annyira hangulatosnak tűnt, pedig a késő esti órákban értünk új otthonunkhoz. Velünk szemben egy kis vegyeskereskedés volt. Ezt az infót még Eszter nagybátyjától kaptuk. Az utca végén volt egy hangulatos kis pub, a The Clarendon. Már első este lementünk, csak, hogy ismerkedjünk a környékkel. A csapos, Phil, nagyon kedves volt. Elmondta merre a legrövidebb az út a Hide Parkig és hogy mit, hol tudunk megvenni. Tényleg nagyon kedves volt. Majd közölte, hogy egy valamire való Londoninak van számlája egy pubban és ő létrehozott egyet az én nevemre, bár a kiejtésével voltak gondok. A számlát azért kifizettük, de éreztük ide még visszajövünk.

A lakás nagyon üresnek tűnt, mikor végre visszaértünk. De nem maradt ez így sokáig. A szobákat nem tudtuk elosztani, így sorsot húztunk. Roni kapta a legnagyobbat, Eszter a középsőt, nekem pedig a legkisebb maradt. Nagyjából kipakoltunk és összeültünk az ebédlőben.
- Mit szóltok? Elég jó környéken van a lakás, nem? – fürkésző tekintettel nézett felénk Eszter.
- Mi az hogy?! Nagyon is klassz. És láttátok Phil fiát? Nem cuki? – mosolyodott el Roni.
- Úgy tudom neked pasid van, nem de? Szemeket becsukni… Vagy inkább kinyitni és keresni nekem egy jóképű férfit!
- Réka?! Biztos nem cseréltünk el valahol? – gyanakvó tekintetek Eszter részéről.
- Nem. Én még mindig én vagyok. Ne aggódj! Csak vicceltem.
- Jól van, na! Akkor holnap városnézés, másnap pedig meló! – Roni vázolta a helyzetet.
- És ki megy holnap boltba? – Eszter kérdése után egyből rám mutatott. Roni is követte.
- Jó. Megyek. De hétfőn ti jöttök!
- Majd Roni elmegy!
- Neked nem telefonálnod kellene?! - szólt vissza Roni csípősen.
- De. Megyek felhívom Donátot. Már biztos aggódik.
- Jól van, menj csak! Addig megbeszélem Ronival a bolt témát. – Eszter elvonult telefonálni, mi pedig ketten maradtunk. Roni kitalálta, hogy főzzünk teát. Eszter nagybátyja felszerelte egy-két dologgal a konyhánkat. A tea főzésre minden alkalmas eszköz megvolt. A kész italokkal átmentünk a nappaliba, ami nem volt sokkal nagyobb, mint az én újdonsült szobám.
- Azt se tudom, mikor ittam utoljára teát?! – bukott ki Roniból.
- Én még Attila anyukájával. – egyből tudtam, hogy rosszat szóltam.
- Ez az! Most végre te hoztad szóba! Akkor most jön, ami eddig még nem volt! Mesélj! Miért lett vége? – éreztem, hogy nem nagyon tudok kibújni a kérdés alól.
- Hát… - pont mikor el akartam kezdeni, Eszter lépett a szobába vörös szemekkel.
- Mi a baj? –kérdeztük egyszerre.
- Donát… - szipogott kettőt-hármat – Hiányzik!
- Jaj, te kis butus! Ne csináld ezt,mert nekem is sírnom kell. – Roni próbálkozott a nyugtatással, helyette azonban, ő is rákezdett. – Nekem is hiányzik!
- Ki? Donát? – a viccelés nem segített. – Csinálok még teát! – kimentem a konyhába és reménykedtem, hogy ez most eltereli Roni figyelmét és nem hozza elő újra. De tévedtem.
- Itt a tea! Egyébként csak másfél hónapról van szó! Utána ott folytathatjátok, ahol abbahagytátok!
- Jó, tudjuk, de akkor is … Gerivel csak most jöttem össze és …
- És ő pont úgy szeret, mint te őt.
- Tudom, hogy igazad van. Tehát hol is tartottunk? Attila, miért lett vége?
- Nem mondod?! Végre rávetted. Pedig lassan két hónapja, hogy szétmentek.
- Három, de lényegtelen. Mi lenne ha akkor mondanám el, ha hazamentünk? – próbálkoztam még, de esélytelen volt.
- Nem! Most! Anglia kellett, ahhoz, hogy beszélj róla, akkor most tessék!
- De erőszakos lett valaki! Eszter, nem segítenél?
- De szívesen! Réka, mesélj azonnal!
- Nem neki, nekem! – fejét rázta. nagyot nyeltem és elkezdtem. – Attila Egerben lakik. Az anyukája a mezőgazdaságban dolgozik és az utóbbi időben sokat volt Veszprémben, ezért vett egy lakást. Attila pedig ide adta be a jelentkezését Egyetemre. Ez volt 2 éve. Anyuval egy fodrászhoz jártak Hajniék és egyszer meghívta őket grillezni. Akkor ismertük meg egymást. 1 hónappal később összejöttünk.
- Oh! Milyen aranyos! De egyébként ezt se mesélted még idáig! – szólt közbe Roni.
- Hát azért mondtam. Akkor most jöjjön a szakítós rész. Attila elvégezte a matek szak első két évét, mikor is az apukája megbetegedett. Így ő hazament segíteni Hajninak. Majd rájöttek, hogy ketten nem bírják, mármint Attila szülei és beszéltek vele. Így Attila átment az Egri egyetemre. Ekkor még maradtunk a távkapcsolat mellett,de hamar kiderült, hogy ez így nem fog menni.
- Ez volt az az időszak, mikor 3 hetente mentél Egerbe?
- Oh igen, Eszter! De én ezt akkor mondtam is nektek!
- Valami rémlik! Egy szóval: nem bírtátok a távkapcsolatot?
- Nem. Túl sok időt töltöttünk előtte együtt és hirtelen jött a nagy távolság.
- Pedig aranyos volt! Egy baj volt vele: péntekenként mindig ellopott tőlünk! –vágott durcás képet Roni.
- Lehet! De szombaton mind együtt szoktunk lenni! – segített ki végre Eszter.
- Nehéz még róla beszélnem! Azt hiszem túlságosan is szerettem!
- Tehát ezért nem említetted eddig! Szerinted nem működnek a távkapcsolatok?! – nem tudtam mit feleljek Eszter kérdésére. Soha nem hittem bennük, de a barátaimnak most az egyszer hazudnom kellett. Ha megmondtam volna, hogy valójában mit gondolok, fejvesztve menekültek volna haza. Így azt mondtam, amit hallani akarnak.
- Attól, hogy köztünk nem működött, nálatok lehet minden rendben. – nem tűnt úgy, hogy igazán meggyőztem volna őket! – De nálatok egyébként is csak másfél hónapról van szó!
- Igaz! – ennyit tudott csak kipréselni magából Eszter. Hát ezért nem akartam nekik Attiláról beszélni.
Az este további részét vagy inkább a hajnalt mindannyian a szobánkban töltöttük, de egyikünk sem tudott igazán aludni. Volt, aki a múlton és volt, aki a jövőn gondolkozott. A reggel pedig csak a jelenre ébresztett minket.