12. fejezet - Ki is az a Lizzy?

Itt az új rész. Remélem tetszeni fog a követelőzőknek is! :D

Fél nyolc. Ennyit mutatott az óra mikor kimentem a konyhába. Sehol senki. Még mindig aludtak. Hát csináltam pirítóst és tükörtojást. Majd felkeltettem őket. Ez lesz az első napunk az új munkánkban. Nem kellene elkésnünk.

Kilencre kellett a Hide Parknál lennünk, biztonság kedvéért 30 perccel előbb elindultunk, de Eszter unokatesójának igaza volt. Tényleg csak 15 perc séta. Roniért korábban jött az autó, ami elvitte a múzeumhoz. Leültem egy padra, míg vártam a buszt. Eszembe jutott a tegnapi városjárás és Adam. Nagyon vártam már az estét. Nem tudom mit találhatott ki, de mindegy volt, a lényeg, hogy vele leszek. Teljesen el voltam merülve a gondolataimban, mikor valaki a nevemet kiabálta.
- Szia! Én vagyok Réka! – mentem a buszsofőrhöz.
- Szia! Henry River vagyok. Én vezetem a kicsikét! – és megsimogatta a piros turista buszt. Enyhén mulatságosra sikerült a bemutatkozása. – Őt Lizzynek hívják és nagyon érzékeny lelke van. Szóval csak szépeket!
- Értettem. Tehát mikor indulunk?
- Kidobjuk a fiamat a munkahelyén és megyünk felvenni a turistákat. – az arcomra kiült a meglepettség, már csak abból is gondolom, hogy elnevette magát.
- Szia, April Summers-River vagyok! – és kukucskált ki egy állapotos nő a busz ablakán. Már értettem az előbbi „poént”.
- Szia, Réka vagyok! És gondolom őt visszük dolgozni! – mutattam April nagy hasára.
- Igen, megyünk a dokihoz ultrahangra. Neki jelenleg ez a munkája! – Henry közben Ap mellé lépett és egy hatalmas puszit nyomott az arcára.
- Felszállás! Lizzy indul!! – mondta Henry kellő komolysággal és beült a kormány mögé.
Nagyon érdekes nap volt. Miután kiraktuk Aprilt elmentünk a parlamenthez, ahol felvettük a turistákat. Másfél órás túrát kellett végig beszélnem és közben bejártam egész Londont. Aznap még két hasonló utam volt. Henry a szünetekben sokat mesélt a városról, ahol testvérével felnőttek, feleségéről és születendő kisfiáról. Nagyon megkedveltem, igazán szimpatikus angol.
- Miért pont Anglia?
- Egyik barátnőm nagybátyja lakik itt és ő keresett nekünk munkát.
- Leslie rokona a barátnőd? Nagyon nagy arc a pasi.
- Igen, bár mi Laciként szoktuk emlegetni.
- És voltál már ezelőtt errefelé?
- Igen, még a gimiben. Kinn voltunk másfél hetet. Nyelviskolába jártunk, kirándulásokat szerveztek nekünk.
- Az jól hangzik. Most viszont indulnunk kell.

Az utolsó út előtt bementünk a munkahelyünkre. Végre ismerőst is láttam. Kiderült, hogy Eszter és én ugyanannál a cégnél vagyunk, csak más-más néven működik. A buszok April bátyjának a nevén voltak, ő Aron Summers. Az utazási iroda pedig a húga, Abigel nevén volt. Ap pedig a könyvelést csinálta mindkét cégnél. Ez az egész egy nagy családi vállalkozás volt. Aron hasonlóan kedves figura, mint Henry, bár közel sem olyan közvetlen. Abigel pedig a tipikus kicsi húg. Mind nagyon kedvesek voltak.
- Mit csináltok hétvégén? –érdeklődött Abigel.
- Még nincs konkrét tervünk. Egy kis vásárolgatás, városnézés. – Eszterrel összenéztünk. A vásárolgatás egyértelműen Roni legkedveltebb programja. Itt vagyunk már 2 napja és még nem vásárolt, ezzel azt hiszem rekordot döntött.
- Örülnénk, ha eljönnétek hozzánk. Bemutatnálak titeket Mattnek és megismerhetnétek Aronékat is.
- Köszönjük a meghívást. Szerintem rendben lesz, de meg kell még beszélnünk!
- Természetesen mind hármatoknak szól. Szeretném megismerni Ronit is.
- Akkor szerintem nincs semmi akadálya! – tette hozzá nevetve Eszter.
- Figyelem! Lizzy indul!! Aki nem jön, azt itt hagyjuk! – kiáltotta el magát Henry.
- Azt hiszem ez nekem szólt! – mutattam az induló Henryre. – Nem tudom mikor érek, majd talizunk! – dobtam egy puszit Eszter felé. És már fenn is voltam a piros buszon.

Az utolsó körúton meglepetésemre csak magyarok voltak, így nem kellett angolul beszélnem. Bár otthon magyarul beszélünk és még csak két napja vagyunk kint, mégis hiányzik néha a megszokott beszédhang. Felüdülés volt számomra. Ezzel zárult az első munkanapom. Összeségében nagyon élveztem. A főnökeink és munkatársaink nem is lehetnének jobbak, és még élveztem is London bemutatását. Egyenlőre még néznem kell a digitális térképet, hogy éppen merre tartunk, de Henry szerint bele fogok jönni.
- Akkor holnap találkozunk. Hidd el jobban fog már menni.
- Remélem. Kicsit még furcsa, hogy néznem kell a térképet.
- Minden rendben lesz. Tényleg jól ment, igaz, hogy még fejlődhetsz…
- Köszönöm. Ezt most nem is tudom… sértésnek vagy dicséretnek vegyem?
- Semmi sértés nem volt benne. Itt is vagyunk.
- Tehát holnap reggel találkozunk.
- Szia.
Háromnegyed 5 volt, mikor kirakott a Hide Parknál. Leültem az első üres padra és vártam. Életem első külföldi randijára. És csak remélni tudtam, hogy minden remekül alakul.