37. A harc vége

Sziasztok! 


Mostanában nem vagyok valami pontos a fejezetek terén, de a komizásban is akadnak problémáim. :D
Köszönöm annak a két embernek, hogy írt komit az előző fejezethez és azt is, hogy folyamatosan rágják a fülem érte! 
Itt egy dal a fejezetben szóba kerülő együttestől! http://www.youtube.com/watch?v=fNy8llTLvuA
Jó olvasást a fejezethez! 

***

"A szerelem nem úgy kezdődik és ér véget, ahogyan elképzeljük. A szerelem harc; a szerelem háború; a szerelem a felnőtté válás."

"Mikor a tükörben idegen az arcod

És eluntad végleg a harcot

Mert tudod, hogy sohase nyertél

Akkor érzed, hogy magányos lettél."

***

Szokták mondani, hogy aminek meg kell történnie, akárhogyan is próbálkozunk tenni ellene, nem lehet elkerülni. Velem miért lett volna ez másként?! A gonosz barátnő, aki mindig a legrosszabb pillanatokban tud felbukkanni, vagy csak egy vele kapcsolatos emlék.

Viola a születésnapi bulija után, mintha észbe kapott volna. Másnap azért még beugrott elbúcsúzni, de semmi célzást nem tett, semmi kétértelmű mozdulat, semmi olyan dolog, ami okot adhatna egy kis hajhúzogatásra. Adamnek persze szent meggyőződése volt, hogy mi jóban lettünk, hiszen beszélgetés közben talált ránk. Csak a témát nem sikerült eltalálnia.

Vasárnap azért, mikor hazaértünk meg megkapta a magáét, amiért nem szólt semmit a hétvégi terveiről. Persze rögtön mentegetőzött, hogy ha elmondja, akkor nem mentem volna vele. Talán igaza van. Mit is kerestem én ott igazából, mert valójában senkit nem ismertem. Na, jó ott volt Zack, de vele is csak egyszer futottam össze ezelőtt. Igazából nem volt ott keresni valóm. Ezt diktálja az eszem, de a szívem egészen mást mond. Mi lett volna, ha nem megyek el? Viola csak egyszerűen rámászik a pasimra, és azt hiszi, hogy újra nyeregben van… Utólag belegondolva, muszáj volt ott lennem. Meg kellett mutatnom magam.

Kedden volt az első órám. Sarah a terem előtt várt szokás szerint.

-          Hello nő! Milyen volt a hétvége?

-          Szia. Ne is kérdezd! Adam exének a bulijába mentünk.

-          Nem is mondtad… És milyen volt?

-          A csaj vagy a buli?

-          Mindkettő.

-          A csaj egy kis vörös szuka, aki megpróbált közénk furakodni. A bulin nem ismertem gyakorlatilag senkit. De összességében jól éreztem magam. Ha nem nézzük, hogy mennyivel hasznosabban is eltölthettük volna azt az időt, amit Violával voltunk.

-          Vörös? Egy pulykatojás volt a csaja? És Viola? Soha nem adnék ilyen nevet a lányomnak. Főleg, ha nem akarom, hogy alapból meg legyen bélyegezve.

-          Gonosz vagy! De azért tetszik ez a megnevezés. Mármint a pulykatojás. Azért annyira nem rossz ez a név!

-          Viccelsz?! Olyan gonoszan hangzik! Viola… Viola! – közben összehúzta a szemöldökét és különböző ijesztő arcokat vágva próbált meggyőzni.

-          Oké, oké. Elég lesz! Kezdek hinni neked! És ti mit csináltatok?

-          Lucas elrángatott egy koncertre. Olyan szinten nem volt kedvem hozzá…

-          Nem csodálom. Lucas tud érdekes zenékkel előállni.

-          Hát ja. De ezek határozottan jók voltak. És a kis szőke nem is volt olyan rossz. Pénteken megint játszanak, nincs kedved eljönni? Hozhatod Adamet is?

-          Mi van, már rajongó lettél? Kik ők egyébként?

-          Közelítek hozzá, de Lucas az igazi fan. Azt hiszem, Milford and sons, vagy valami hasonló…

-          Nem éppen Mumford?

-          De. Ismered őket?

-          Adam is szokta hallgatni, meg múltkor már voltunk együtt koncertjükön.

Megjött a tanár, így kénytelenek voltunk bemenni előadásra. Ahogy telnek a hetek, egyre inkább azt érzem, hogy nincs itt keresni valóm. Nem érdekel annyira már az a szak, mint a jelentkezésnél gondoltam. Néha határozottan sok volt. Annyi felesleges és számomra érdektelen dolgot adtak le nekünk, hogy néha az egész napot elrontották. De mindig ott volt fénylő pontként az éjszakában a földrajz előadás. Imádtam, még mindig. Mind apró részlet érdekelt, ami ezzel kapcsolatba hozható és ettől semmi és senki nem tudta elvenni a kedvemet.

Adamnek felcsillant a szeme, mikor megemlítettem a koncert lehetőségét. Aztán, mikor kiderült, hogy ki az előadó, ott vált biztossá a péntek esti program. Nem igazán ismertem az együttest, de legalább Adammel töltöm az estét és még a barátaim is ott lesznek. Nagyban készülődtünk már Sarahval, aki úgy döntött velünk jön, mert Lucasnak még dolga volt a koncert előtt, mikor Adamnek megcsörrent a telefonja. Úgy 10 perc után gondterhelt, de ugyanakkor boldog arccal jött vissza.

-          Ki volt az? – kérdezte Sarah, mire oldalba löktem, az eredmény: egy fülig érő fekete csík. Lehet, hogy nem kellett volna épp a szemceruza használata közben ezt tennem?

-          Viola itt van a városban. Kérdezte, hogy ráérünk-e?

-          És mit mondtál neki? – újra csak Sarah kérdezett. Mintha nem is én lennék az aggódó barátnő…

-          Hogy koncertre megyünk és jöjjön ő is oda nyugodtan.

-          És mit keres Londonban? – végre gyorsabb voltam Sarahnál.

-          Nem mondta. Majd este megkérdezem. Most megyek veszek egy-két dolgot még a boltban. Fél óra múlva indulunk? Készen lesztek addig?

-          Miért ne lennénk? – háborodott fel Sarah.

-          Azt tudom, hogy Réka elkészül, de abban nem vagyok biztos, hogy ez neked is menni… - nem tudta befejezni a mondatot, mert közben Sarah egy törölközőt dobott felé.

-          Kész leszünk. Majd igyekszem összekapni Saraht.

-          Már te is ellenem vagy?

-          Nem, dehogy is. Csak ismerlek. – nevettünk össze Adammel. Bár ez az összhang számomra most nem volt annyira felhőtlen. Már megint Viola. Azt hittem, nem kell vele mostanában találkoznom, e helyett…

-          Na, most  mi lesz? Én szívesen neki ugrom a csajnak, ha kell… - nézett rám Sarah, mikor Adam mér elhagyta a lakást.

-          Nem tudom. Majd igyekszem, nem mutatni Viola előtt, hogy mennyire ki vagyok akadva a megjelenésén.

-          Beszéljünk meg egy jelet. Ha megadod, én rögtön neki ugrok.

-          Nem kell, majd megoldjuk, lesz valami. Egyébként is. Régen voltunk mér együtt bulizni, szóval ne hagyjuk, hogy bármi is elrontsa ez estlét.

Hát a félórás készülési idő, nem volt elég Sarahnak, akármennyire is próbálkoztunk. Adammel vagy 10 percet vártunk rá a kanapén ülve. Én nem akartam előhozni a Viola-témát, ő pedig nem is hiszem, hogy gondolt rá. Csak összebújtunk és élveztük a vihar előtt csendet. Legalábbis nekem nagyon hasonló érzésem volt. Mintha valami robbanni készülne. Nagyon mertem remélni, hogy nem én leszek az.

Mikor leértünk már hatalmas tömeg volt. Még jó, hogy Lucas nem velünk jött és előbb ért oda, mint mi. 20 perc múlva már a színpadon volt az elő zenekar. Lövésem sincs mi volt a nevük, de nagyon jó hangulatot csináltak. Iszogattunk, táncoltunk és minden hasonlót, amit egy koncerten lehet…

Aztán jött a krach… Úgy 10 perc lehetett a Mumford kezdéséig, mikor Adam közölte, hogy mindjárt jön csak fel kell vennie a telefonját. Egy dolgot nem értek, hogyan nem jutott eszembe? Naiv vagyok? Lehet. De az biztos, hogy nem hagyom magam.

-          Na, itt is vagyok! Ő itt Viola. – Szóval Adam ténylegesen meghívta arra az estére, amit a barátainkkal szerettünk volna együtt tölteni. És még elé is ment. Hát, köszi, kedves Adam! - Rékával már találkoztál, ők pedig Lucas és Sarah.

-          Sziasztok. Viola vagyok. De ezt már Adam említette. – mikor megláttam már sejtettem, hogy az este nem úgy fog alakulni, mint azt eredetileg terveztük.

Minden történethez neki is volt egy hasonlója. Bármilyen bugyuta, viccesnek hangzó dolgot mondott Adam vagy Lucas, ő nevetett a leghangosabban. És hát persze, hogy ez tetszett a két pasinak… Láttam Sarah is közel áll ahhoz, hogy neki menjen legújabb „barátnőnknek”.

-          Sarah, ki kell menjek a mosdóba. Velem jössz?

-          Szívesen, addig se kell EZT látnom. – szemei szinte szikrákat szórtak. Pedig nem akartam ellene fordítani. Ezt mindet magának köszönhette Viola.

-          Lucas, mindjárt jövök. – fordult Sarah barátjához.

-          Jó. Viola, hogy volt az a sztori… - JÓ? Ennyi? Semmi hova mész, minden rendben? És rögtön visszafordul ahhoz, a … Sarah csak döbbenten nézett, majd el kezdtem a mosdók irányába húzni.

-          Én komolyan neki megyek. Mi a francot képzel? Idejön és úgy tesz, mintha ő lenne a világközepe. Ooh, Lucas Scottman, megbánod még te ezt az estét. Hogy lehet ennyire idióta! Miért nem látja, hogy mit csinál a csaj? És milyen név ez a Viola??

-          Oké, nyugodj meg! Még a fejed is vörös lett!

-          Ne mond azt, hogy vörös a fejem! Mert az első vonatra felrakom és integetek neki! Még az kellene, hogy valamiben is hasonlítsak arra szukára! Komolyan neki megyek!

-          Dehogy mész! Több eszed van annál! És egyébként is, azzal csak neki csinálnák jót. Szóval mindketten mély levegőt veszünk, és visszamegyünk nem engedjük, hogy újra felhúzzon minket.

-          Könnyen beszélsz!

-          Miért is? Lucas ex-csajáról beszélünk éppen?

-          Nem, oké. De valamiért vége kellett, hogy legyen. Lucas meg még abszolút nem is ismeri.

-          Sarah, ne legyél már hülye! Lucasnak eszébe nem jutna az a csaj.

-          Mi lenne, ha megleckéztetnénk ezt e két jó madarat!

-          Mire gondolsz?

-          Hát egy koncerten vagyunk, ahol sok jó pasi is van! – szája gonosz vigyorra hajlott. Semmi jóra nem számítottam.

-          És mégis mire gondoltál pontosan?

-          Jaj, ne csináld! Elmegyünk táncikálunk velük, elfogadunk egy-két italt. Csak egy kicsit piszkálni a fiúkat.

-          Rendben, de csak mert megérdemlik!

Mikor visszamentünk Viola már teljesen az ujja köré csavart pasijainkat. Legszívesebben neki mentem volna, ha Sarah nem tart vissza és húz a színpad elé, most ritkább hajszerkezettel rendelkezne.

Persze, hogy a színpad közelében megnőtt az négyzetméterre jutó jó pasik aránya. És nem is kellett sokáig várnunk, hogy ránk akadjon egy-kettő. Egy magas, szőke, rövid hajú pasi lépett mellém. Soha sem rajongtam a szőke pasikért, de a szemei… Az a típusú kék, amiben ténylegesen el tudnál veszni. Azt hiszem Gregnek hívták, bár nem nagyon vagyok benne biztos. Túl nagy volt a zaj ott elől. Sarahhoz egy alacsonyabb fekete hajú srác lépett, nem nagyon tetszett neki a dolog, de a cél érdekében elviselte egy darabig. Egészen jó társaságnak bizonyultak, jól táncoltak és emellett még koktélokat is szolgáltattak nekünk. A koncert hátralévő részét velük töltöttük. És határozottan úgy tűnt, akikkel jöttünk nem mutatnak túl sok érdeklődést irányunkba.
Mikor újra az elő zenekar lépett színpadra, már egy asztalnál ültünk négyesben és beszélgettünk. Elmondtuk nekik, hogy mi is volt a mi kis tervünk és hogy mennyire nem jött össze. Mire jól kinevettek minket.

-          Egy pasi nem így működik.

-          Mire gondolsz, Greg?

-          Mi úgy gondoljuk, hogy az ex-csajok, akik nem haragszanak ránk, jó barátok maradhatnak. És eszünkbe nem jut, hogy valamivel többet szeretnének. Hiszen oka volt, hogy szakítottunk velük.

-          És hogyan juttassuk el a borsónyi agyatokhoz, hogy igenis most tessék féltékenynek lenned, mert ha nem látnád én is az voltam nem is olyan régen. – Sarah már többet ivott, így nem nagyon figyelt arra mit mond. Még szerencse, hogy Greg és Mark nem voltak azok a sértődékeny típusok.

-          Mondjuk flörtölhetnél velem, annak tuti nem örülnék, ha a pasid helyében lennék.

-          Mark, mit gondolsz ez a szín megy a szememhez? – erre Sarah lejjebb csúsztatta felsőjét, hogy kilátsszon melltartója pántja. Mark csak mosolygott az egészen.

-          Szerintem igen, határozottan megy. Sőt kiemeli, amit kell. – majd egy kacsintás. Ha Sarah nem szerette volna, annyira Lucast, most tuti, hogy a pasi karjaiba olvad.

-          SARAH! Nem gondolod, hogy ezt legalább nem előttem kellene. – csattant egyszer csak Lucas hangja mellettünk.

-          Ez bejött! Köszi! – súgta Marknak, aki megeresztett egy enyhén pajzán mosolyt. De bár ne tette volna. Lucas, mint valami bőszült bika ugrott neki. Greg rögtön közéjük ugrott, mire ő kapta az első jobbost. Sarah belépett a két pasi közé és felvolt készülve a legrosszabbakra.

-          Szóval őt véded? Remélem jól érezted magad vele este? – esett neki Lucas Sarahnak.

-          Szóval most még neked áll feljebb! Nem tudom, ki viháncolt egész este egy vöröskével!

-          Mi? Most még én vagyok a rossz? Beszélgettünk csak, nem másztam bele a szájába!

-          Képzeld én sem! Éppen arról meséltem neki az előbb, hogy mekkora egy pöcs a pasim, mert észre se vette, hogy lassan egy órája nem vagyok mellette és eszébe sem jutott utánam jönni, annyira jól el van az új „barátjával”. – az egész hely minket nézett. Sarah magából kikelve ordított. Lucason látszott, hogy lassan leesnek neki a dolgok. Mintha kezdene megvilágosodni, hogy mekkora egy barom volt.

-          Oké, mi lenne, ha ezt kint folytatnánk. Szeretem ezt a helyet és nem akarom, hogy kirakjanak innen. – lépett mellénk Adam, utána pedig drágaság, aki mindennek okozója. 5 perccel később már az utcán voltunk. Szegény Greg még mindig a fejét fogta, ahol Luc eltalálta.

-          Sajnálom. Igazad van. Hülye voltam. Hazamehetünk és megbeszélhetjük a dolgot? – nézett barátnője szemébe Lucas.

-          Jó, menjünk. De valamit meg kellene tenned még! – Sarah Markék felé intett a fejével.

-          Ja, igen. Sajnálom, hogy behúztam egyet. És azt is, hogy neked estem.

-          Semmi gond. De legközelebb ne hagyd magára a barátnődet! – kezet fogtak és le is csillapodtak a kedélyek.

-          Mi is mehetünk? – fordult felém Adam.

-          Igen. Köszönöm, ami estét, jól éreztem magam. És sajnálom a monoklit! – nyomtam két puszit Greg, majd Mark arcára is. Adamet nem úgy tűnt, mintha zavarta volna a dolog. Kinyitotta előttem az ajtót Adam és vártam, hogy elbúcsúzzon Violától. Adam beült a vezetőülésbe, Viola pedig hátra.

-          Igazán nagyon rendes tőled Adam, hogy nálad tölthetem az hétvégét. Nem nagyon van kedvem szálloda féléhez… - hogy mi a fészkes fene? Ezt nem mondhatta komolyan? Azok után, hogy nem tölti velem az estét, amire gyakorlatilag csak miatta jöttünk el, még nála is alszik Viola! Oh nem, ezt már nem hagyom szó nélkül. Még nem indultunk el a kocsival, így amilyen gyorsan csak tudtam kipattantam belőle. Majd hazamegyek gyalog, vagy fogok egy taxit, de nem vagyok hajlandó vele egy autóban ülni.

-          Réka! Most mi van?

-          Nem is tudom!

-          Mi a fene ütött ma belétek? Sarah is olyan éretlenül viselkedett, most meg te! Nem gondolod, hogy rossz hatással vagytok egymásra? – Adam elém lépett közben. Amit mondott, minden egyes szót komolyan is gondolt.

-          Mi vagyunk egymásra rossz hatással? És rád milyen hatással van Viola?

-          Hogy jön most ide Viola?

-          Észrevetted, hogy nem voltam melletted egész este? Hogy a pasi, akinek Lucas behúzott végig velem volt? Hogy ő is ugyanúgy ott volt, csak Sarah helyett Velem? Nem, hát persze, hogy nem vettél semmit észre. Jobb dolgod akadt. Csak azt nem értem, hogy akkor mi a  francot görcsölünk itt ezen egészen? Menj, ülj vissza a kocsiba. És legyetek boldogok! Nekem erre nincs szükségem!

-          Most miről beszélsz? Engem nem érdekel Viola. Veled akarok lenni! Azért voltunk itt, de te elmentél. Akkor mégis hogyan lehettem volna veled?

-          Tudod, mit akkor én leszek a hibás. Nincs kedvem veszekedni. – megfordultam és elsétáltam. Nem akartam veszekedni. Nem akartam kiabálni, nem akartam tovább harcolni. Nem éreztem úgy, hogy értelme lenne, hogy megérni harcolni. Lehet, hogy ilyen hamar belefáradtam? Vagy csak nem akartam értelmetlenül tenni a dolgokat. Így lesz a legjobb. Viola megnyerte a háborút.