Hello!
Nem tudom, hogyan mondjam el azt, amit már egy ideje érzek. Kerestem a megfelelő idézeteket, de nem találtam azt, ami pontosan leírná, mire is gondolok most.
Amikor elkezdtem a történetet, nagyon élveztem. Ahogy haladtam egyre inkább úgy voltam vele, hogy értékelhetőbbé válik. Voltak hullámvölgyek, de mindig jött valami, ami ezen át tudott lendíteni. Most viszont, valami változott. Nem tudom, hogy a szálak a történetben, vagy velem van valami, de egyszerűen nem megy. A hosszú hétvégére ígértem fejezetet. Hát eljutottam 1,5 oldalig. Tudom, hogy mit akarok írni, nagyjából azt is, hogy mikor mi fog következni, de egyszerűen nem találom a szavakat.
Szóval, amit nagyon nem akartam, de most bekövetkezik: A BLOGON SZÜNET LESZ EGY IDEIG. Hogy mikor jövök vissza, még nem tudom, de biztos, hogy adok magamról életjelet. Nem fogom csak így abbahagyni, be fogom fejezni, ígérem.
Zárásként két idézet nektek, ami az íráshoz kapcsolódik. Egyik sem az igazi, mert nem adja át azt, amit szerettem volna. ( De jobb, mint a semmi...)
"Az írás megindulása vagy elapadása szerencsésebb hangulatú napon is kegyelmi állapot."
(Szabó Magda)
"Az igazi írás mindig, s ma is abból származik, hogy valaki, akinek valami roppant nagy fájdalma van: ki akarja ezt kiáltani, hogy megkönnyebbüljön tőle... Szépen megírni csak azt lehet, ami fáj."
(Móricz Zsigmond)
Nem adok pipát, de megértem.
VálaszTörlésHiányozni fognak mindannyian. :'(
A két idézet nagyon szépen elmondott mindent helyetted. Nagyon igazak voltak.
Sír a szívem... gyere vissza hamar. <3
Gitka